K: Dráma Montrealban az elejétől a végéig. Mit tudsz mondani?
JT: Mindenek előtt szeretném elmondani, mennyire boldog vagyok, hogy Robert nem szenvedett súlyosabb sérülést a 27. körben történt balesetünk következtében. Megdöbbentem az ütközés erejétől és nagyon aggódtam, mert nem volt információm az állapotáról.

K: Mi történt?
JT: Küzdöttem a gumikkal és nem igazán volt tapadás. Robert gyorsabb volt nálam, így meghagytam neki a pálya bal oldalát. Az utolsó pillanatban láttam a tükörben, ezután kaptam egy ütést hátulról, és sejtésem sem volt, hogy mi történt. Hosszú ideig láttam az orvosi autót és nagyon aggódtam.

K: Mi a véleményed a versenyedről?
JT: Harcoltam a pontszerző helyekért, majd a Roberttel történő ütközést követően defektet kaptam, így ezt fel kellett adnom, mert ki kellett jönnöm a boxba. Nem tudom, hogy az ütközés okozta-e, vagy netán valamilyen törmelék. Ezután nagyon kaotikus versenyt futottunk és nagyon hátra keveredtem. 12 körrel a vége előtt újra a boxba látogattam, majd miután visszajöttem a pályára, nem koncentráltam eléggé és a falnak csapódtam az 1-es kanyarban. Őszintén, boldog voltam, hogy vége az egésznek. Nem az számított, hogy milyen eredményt érek el, hanem hogy Robert nem sérült-e meg súlyosan.

K: Mekkora problémát okozott a két felfüggesztés-hiba a pénteki edzésen?
JT: A csapat elemezte az adatokat, és megállapították, hogy a 8-as kanyar kerékvetője miatt volt a gond. Világos magyarázat nem volt, mert az alkotóelem is pontosan ugyanaz, mint a tavalyi évben, illetve a kerékvetőn sem módosítottak. A felfüggesztés geometriájában volt valami eltérés, és teljesen meg kellett változtatnunk a beállítások karakterisztikáját, hogy javítsunk a helyzetünkön.

K: Befolyásolta ez a magabiztosságod?
JT: Mikor gyors akarsz lenni, nem igazán figyelsz arra, mi történik, így az időmérőn is megpróbáltam kihozni magamból és az autómból a maximumot, nem gondolva a pénteki napra. Nyilvánvalóan szombaton nagyon figyeltem a 8-as kanyarban, próbáltam keményen menni a kanyarban anélkül, hogy érinteném a szegélyeket, és lényegében egész gyors tudtam lenni. Versenyzők vagyunk, és miután lecsukjuk a sisakrostélyt, a munkánkra összpontosítunk.

K: Jobb volt a 10. pozíció az időmérőn, mint amit vártál?
JT: Azt kell mondanom, hogy meglepett. A pénteki edzés nagy részét elvesztettük, és a szombat reggel nem volt túl jó, mert a pálya adottságai nem voltak megfelelőek. Kimentünk az időmérőre, hogy leteszteljük az új beállításokat annak érdekében, hogy elkerüljük a további hibákat, mindemellett el kellett kerülnünk a rázóköveket is. Szóval a 10. hely nagyszerű eredmény volt. Nagyon meg voltam elégedve.

K: Szenvedtél már hasonló hiba miatt ezelőtt?
JT: Nem, ez volt az első ilyen alkalom számomra és a csapat számára, előtte sohasom volt ilyen gond. Az első alkalomkor, amikor a szegélykőre mentem, szóltam a csapatnak rádión, akik behívták Ralfot is és utánajártunk a dolognak.

K: Voltak pozitív élményeid Kanadában?
JT: Mint már mondtam, roppant pozitív dolog, hogy Robert Kubicát vasárnap megvizsgálták a kórházban és mindent rendben találtak, s viccelődtek a csapattársakkal, akik felkeresték őt. Az autónk nagyon sokat fejlődött, de a hétvége is bizonyítja, hogy vannak kritikus pontjai, így soha nem elégedhetünk meg önmagunkkal.